Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marcus Mosiah Garvey

2008.02.13
1887. augusztus 17-én született egy St. Ann's Bay nevû kis falucskában Jamaica St. Ann megyéjében. Itt nõtt fel egy 11 gyerekes családban, egy szegény, de szakmáját értõ nyomdász fiaként, majd 20 évesen Kingstonba költözött, ahol a családi hagyományt folytatva, nyomdászként dolgozott. Már ekkor megmutatkozott erõs igazságérzete és szociális érzékenysége: részt vett egy nagyobb nyomdász-sztrájk szervezésében. Ezt követõen elhagyta Jamaicát, s eljutott Panamába, ahol egy rövid életû újságot is alapított, "La Prensa" címmel. Ennek a lapnak a hasábjain tiltakozott a brit konzulnál a feketék rossz munkalehetõségei miatt. Pár hónappal késõbb továbbállt, Ecuador, Nicaragua, Honduras, Columbia, Venezuela a következõ állomások, ahol dohányföldeken, ültetvényeken végzett kétkezi munkát, s így szerzett tapasztalatokat arról, hogy milyen is a munkások helyzete a fehérek uralta nyugati mintájú államokban. 1912 már Londonban találta, ahol számos könyvet olvasott a feketék õsi történeteirõl és Etiópiáról. Különösen Casely Hayford: Ethiopia Unbound (Etiópia Határtalan) címû könyve tett rá nagy hatást, melynek egyik sora késõbb a rastafarianizmus mottójává vált, "One God! One Aim! One Destiny!" (Egy Isten! Egy Cél! Egy Sors!). 1916-ban már az USA-ban élt a feketék akkori szellemi központjában, a Harlemben, ahol megjelentette új lapját "The Negro World" címmel. Még ebben az évben nagyhatású beszédet mondott a Madison Square Gardenben, melynek jelmondata: "Ethiopia, Land of Our Fathers!" (Etiópia, Atyáink Földje). Minden lehetõséget megragadott, hogy kivívja a világ tiszteletét a fekete emberek iránt, ezért írt levelet az Elsõ Világháborút követõen, a Nemzetek Szövetségének Genfben megrendezett Konferenciájához, azzal a kéréssel, hogy bizonyos német területeket adjanak oda a háborúban résztvett amerikai feketéknek, elismerésül a háború megnyerésében játszott szerepükért. Ez természetesen utópisztikus kérés volt, de hûen tükrözi elszántságát. Az 1920-as években az USA-ban több szervezetet is alapított, melyek mind a feketék jogaiért emeltek szót, de a kezdeti sikerek után 1923-ban adóproblémák miatt Atlantában bebörtönözték. 1927-ben szabadult, és mivel deportálták az USA-ból, visszatért szülõhazájába, ahol tovább folytatta harcát. Meghirdette a "Back to Africa" (Vissza Afrikába) mozgalmat, melynek célja egyesíteni és visszajuttatni a feketéket õshazájukba: Afrikába. Ezzel elindított egy erõs mozgalmat, mely mint a jamaicai feketék "õsi-új világát" jelöli meg Etiópiát, és az etiópiai és jamaicai feketéket, mint Izrael népének leszármazottait emlegeti. Talán a legjelentõsebb, de mindenképpen leghíresebb tettét vitte véghez, mikor az 1920-as évek végén a következõ prófétikus kijelentést tette: "Look to Africa, where a black King shall be crowned" ("Figyeljetek Afrikára, ahol egy fekete királyt fognak megkoronázni..."). 1930-ban valóra vált a jóslat, de ez már egy sokkal hosszabb történet kezdete. A Marcus Garvey által indított mozgalom jelentette a rastafarianizmus egyik fõ forrását, amiért a mai napig is nagy tisztelet övezi személyét. Olyannyira, hogy egyes rasta csoportok Keresztelõ Szent János reinkarnációjának tartják, de a jamaicai állam is elismeréssel adózott azzal, hogy a jamaicai fél dolláros érmén az õ arcképe látható.
 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>

Statisztika

Online: 3
Összes: 141508
Hónap: 1517
Nap: 50